Ma éppen két hónapja annak, hogy szembesültünk a rendkívüli helyzettel, hogy az iskolák a COVID 19 koronavírus terjedése miatt bezárják kapuikat és átállnak a digitális oktatásra. Gyorsan, egyik napról a másikra, szinte egy hétvége alatt kellett reagálni a kialakult helyzetre, és megfelelni a kihívásnak , összeszedve legjobb , leghasználhatóbb informatikai, technikai , pedagógusi tudásunkat. Elmondhatom, hogy rögtön felállítottuk a rendszert, melyben kidolgoztuk a tananyagátadás módját: napitervet, hetitervet, általunk használt, ismert online platformok és eddig ismeretlen terek használatával kezdtünk megismerkedni villámgyorsan, hogy eljuttassuk a tananyagot a tanítványoknak.
Nem telt eseménytelenül az elmúlt időszak, sokat dolgoztunk azon, hogy együtt pedagógusok, diákok, szülők, a digitális oktatás rejtelmeiből a legtöbbet hozzuk ki, de ugyanakkor próbáljuk megtartani az egyensúlyt. A tavaszi szünet előtti három hét volt a próbatétel, már az elején felálltunk, talán túl gyors is volt minden, nehéz volt megtalálni, hogy mi is lenne a helyes út, egyből tanítani, folytatni, mintha mi sem történne, vagy hagyni szép lassan ráállni a pályára, utólag azt mondom a második jobb lett volna. De az első előnye a gyors reagálás és hogy most már itt tartunk.
Az online platformok tanulmányozása, kitapasztalása folyamatosan zajlott, rendszergazda bevonásával, pedagógusok, szülők tapasztalata, tudása alapján. Van amelyik rendszerben elfogyott a tárhely, van amelyikben csak 10 gyerek beszélhetett egyszerre, van amelyik nagyon fogyasztotta az internetet, sok volt az email váltás naponta, ..stb. A technikai feltételek nem minden tanulónál egyformák. Értem én, hogy online órát mindenkinek, de míg 3-man vannak egy gépre, és nincs a gépen kamera, vagy szülők is használják, vagy nincs otthon internet, addig ez nehéz. Akiknek valamilyen technikai segítségre volt szükségük jelezték és iskolánk biztosította számukra a hiányzó eszközt, vagy elhárította a használattal kapcsolatos akadályokat. Ehhez nagyon nagy segítségünkre volt iskolánk rendszergazdája, akinek hálásan köszönöm az elmúlt időszakban végzett segítségnyújtást, önzetlen munkát, éjszakába nyúló egyeztetéseket.
A szülők vagy otthon dolgoznak, vagy nincsenek otthon. Tulajdonképpen mindkettő ugyanolyan nehéz minden szereplőnek. Fontos a gyerekeknek a segítségnyújtás, de ezt nem testálhatjuk a szülőkre. A tanulóknak egyedül is meg kell tudni oldaniuk a kiosztott feladatot, melynek érdekében :
• csökkentettük a feladatmennyiséget
• egyszerűbb, megoldható feladatokat küldtünk
• átláthatóbbá, egységessé tettük a rendszer
• rövidebb tanórákat tartottunk.
A tanulók korcsoportja, szaktantárgya meghatározza a feladatok megoldásának, megértésének, közvetítésének módját is. A legnehezebb feladatuk az alsós tanító néniknek van. A legfiatalabbaknak szinte lehetetlen a személyes jelenlét nélküli tanítás. Itt van a legnagyobb szükség a szülőkre, a gyerekek az ő támogatásuk nélkül nem tudnak részt venni az online oktatásban, a rendszerek használatában. Büszkén mondhatom, hogy nálunk sikerült kialakítani egy olyan rendszert , amivel az első osztályosok is teljesítik a követelményeket, találkoznak a tanítójukkal, akár naponta, megtanulnak számolni, írni a tanév végére. Valamennyi alsó tagozaton kialakult rend szerint zajlik az online oktatás és egy gyereket sem hagytunk magára, mindenkihez eljuttatjuk a tananyagot, és szoros együttműködéssel sikeresen zárhatjuk a tanévet.
A felsős tanulók kicsit könnyebben alkalmazkodtak a digitális oktatási rendhez. Náluk a problémát a tananyagok mennyisége, a rengeteg online platform használata, annak megtanulása, jelszavak, belépések, feladatok visszaküldése jelentette. Digitális tartalmak szűrése, internetbiztonság, kiadott jelszavak, eszközökön tartalomszűrők beállítása, digitális térben töltött idő optimalizálása, ezekre is mind figyelniük kellett a diákoknak és szülőknek.
Művészeti iskolánkban sem állt le a tanítás a rendkívüli helyzettel. Nagyon nehéz, szinte elképzelhetetlen úgy egyéni órákat tartani, hangszeres képzést folytatni, képzőművészeti alkotást készíteni, fejleszteni a tanulók képességeit, hogy nem vagyunk közvetlen jelen, illetve otthon nem adottak azok a feltételek, amelyeket az iskola biztosít. Ennek ellenére, mind a zenemind a képzőművészeti ágon a művészeti iskola tanárai rendben átálltak a Google Classroom felületre, vagy egyéb platformokon tartják a kapcsolatot a diákokkal.
A növendékek a legtöbb esetben felvették a művészetis óráikat és folytatják a tanulás. Kiosztottunk néhány hangszert az otthontanulás segítésére, a képzőművészethez agyagot, festéket kaptak az erre igényt tartó tanulók. Idei tavaszi hagyományos koncertünk elmaradt, de lelkes pedagógusainknak köszönhetően, Beethoven születésének 250. évfordulójára online koncertet adtak tanítványaink.
Ezt az oktatási formát a rendkívüli helyzet átvészelésére rendelték el és minden iskola megpróbál legjobb tudása szerint megfelelni valamennyi szereplő elvárásának. Így a mi iskolánk, pedagógusaink is azon dolgoznak nap mint nap, hogy folyamatosan csiszoljunk a rendszeren.
Legfontosabb feladatom volt, hogy otthonról kézben tartva a dolgokat, kiforrjon egy mindenki által használt, törvényileg elfogadott, egységes digitális rendszer. Ehhez nyilván ki kellett próbálnunk néhány dolgot, fel kellett mérnünk a helyzetet, a diákok technikai feltételeit, a szülők véleményét, a pedagógusok tapasztalatait. Összeállítottunk egy-egy kérdőívet (tanulóiszülői kérdőív kiértékelése mellékelve) a tapasztalatokról, felmértük az igényeket minden szereplő oldaláról, ezeket összegezve csiszoltuk tovább rendszerünket. A tavaszi szünet után az egységesítés érdekében intézményünkben átálltunk az a Google G-Suite rendszer –re.
A G Suite for Education egy olyan alkalmazásgyűjtemény, amely megkönnyíti a távoktatás lebonyolítását (például fájlmegosztás, beadandók és órai feladatok kezelése, videó tanóra létrehozása, intézményi levelezés, táblázatszerkesztés) A platform célja, hogy folyamatos együttműködést tegyen lehetővé az oktató, a diákok és a szülők között. Nem utolsó sorban korlátlan tárhellyel rendelkezik. Minden egy helyen a hatékonyabb tanórákért és az izgalmasabb csoportmunkáért.
Ezzel hivatalossá vált az a munka, amit eddig a tanárok magán e-mail címein keresztül folytattak. Minden diák és tanár kapott egy hivatalos e-mail címet és jelszót az iskolától, amit innentől közösen használunk.
És közben a háttérben rengeteg levélváltás, adatszolgáltatás, tájékoztatás a fenntartó kérésének megfelelően, a szülők, pedagógusok értesítése, megnyugtatása a szinte naponta változó helyzetről, a diákok navigálása a rendszerben, hogy korosztályuknak megfelelően megtalálják a digitális oktatásban a helyüket.
Ahogy felállt a rendszer, egyre nagyobbak lettek az elvárások , az igények önmagunk felé és irányunkban is. A digitális oktatás megkívánja és hatékonyságát fokozzák az online, videóórák. Míg az átállás előtt mindenki a saját eszközén, platformján találkozott a diákokkal , most már a G-Suite Meet alkalmazáson keresztül tartjuk a tanórákat. Tanulói visszajelzések, pedagógusok értékelései igazolják hatékonyságát, beválását. Hiányzik a tanulóknak a személyes kapcsolat a pedagógussal, az útmutatás, segítségadás, támogatás, magyarázat, közvetlen reakciók, visszacsatolások. Erre a legjobb eszköz a videochatelés, igazi online órák bármilyen eszközön.
Az iskola terei most üresen állnak, nagyon rossz érzés gyerek nélküli épületbe lépni, hiszen e-nélkül elveszti jelentésének értelmét, megszűnik funkciója. A vírus miatt kialakult helyzethez alkalmazkodva, jelenleg csak a technikai munkatársak látogatják az épületet, fertőtlenítések, nagytakarítások megtörténtek, folyamatosan rakjuk rendbe az iskola épületét, felkészülve a diákok érkezésére. A titkárság beosztott időrendben tartja az ügyeletet és intézi a napi ügyeket.
Az önkormányzattal folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, biztosítják az igényelt gyermekétkeztetést, segítséget kaptunk a fertőtlenítő szerek, eszközök beszerzésében. Közben tárgyalásokat folytatunk polgármester asszonnyal a tetőtér beépítéséről, a tornacsarnok használatáról, nyári táboroztatásról. Köszönjük az önzetlen segítségnyújtást ebben a rendkívüli időszakban.
Az életünk, ha megváltozott is , de nem állt meg. Zajlik az első osztályosok beiratkozása, a művészeti iskolába jelentkezések, tankönyvrendelés, munkaértekezletet, felkészülés az új NAT bevezetésére. Persze mindezek a folyamatok most online.
Az előttünk álló időszak is tartogat kihívásokat. Meg kell oldanunk a tanév zárását, az évzáró ünnepséget, a nyolcadikos diákok ballagását. Ezekről értekezünk, egyeztetünk, és amint letisztázzuk a részleteket, kialakítjuk az évzáró programok megszervezésének módját, tájékoztatjuk a diákokat, kedves szülőket.
Köszönöm a diákoknak, akik már két hónapja be vannak zárva, mindent elfogadnak, alkalmazkodnak, digitálisan tanulnak, nem találkoznak társaikkal , barátaikkal, hiányzik nekik az iskola. Ez a fogalom is eljött, amit soha sem gondoltunk volna a vírus előtt. A pedagógus személye hiányzik nekünk és nekik is nagyon a rendszerből. Ez egy szakma, és olyan hivatás, ami nem pótolható az online terekkel. De mi mindent megteszünk továbbra is gyerekeinkért, mert ösztönösen bennünk van a gyermekek szolgálata.
Hálás vagyok a pedagógusoknak, akik ebben a rendkívüli helyzetben erejükön felül helyt állnak. Szeretném megköszönni az elmúlt időszakban tanúsított rendkívüli munkavégzésüket, kitartásukat, lelkesedésüket, kreativitásukat, befektetett energiájukat, együttműködésüket. Nélkülük nem sikerült volna.
Minden kedves szülőnek köszönöm a támogató együttműködést, az otthon tanításban nyújtott nagyfokú segítséget. Köszönöm megkereséseiket, biztatásukat, javaslataikat, melyek számunkra is tanulsággal szolgáltak. Szeretném megköszönni türelmüket, hozzáállásukat.
Az iskoláknak ebben a rendkívüli helyzetben túl kell lépniük a hagyományos szerepükön, mivel mindez új és összetett kihívást állít az emberiség elé. Az iskola a kultúra elsajátításának kiemelt szereplője. Az elkövetkezendő időszak legfontosabb készségei, melyekkel gazdagodva folytatjuk tevékenységünket, a kritikai gondolkodás, a kommunikációs készségek, az együttműködés, a kreativitás, a kulturális érzékenység és a rugalmasság. Sokat tanultunk mindannyian ebben az időszakban, a szakmáról, a digitális oktatás lehetőségeivel gazdagodtunk, fejlődött az empatikus képességünk, együttműködésünk. Ugyanakkor elszigetelten, néha magányosan, egyedül érezzük magunkat rendszeren kívülinek, mintha elvágták volna a köldökzsinórt, mely táplálja a pedagógust. Ambivalens érzések kavarognak bennem és valamennyiünkben. A legfontosabb kincsünk, a gyermek, a diák, akihez vissza szeretnénk találni, mert szakmánk általa nyer értelmet. Bármennyire okosak azok a tankönyvek , online tartalmak, videotanárok, de ha a gyerek fejét nem simogathatom meg, nem nézhet merengőn, tudásvágytól szomjasan a szemembe, nem segíthetek neki felöltözni, nem rajzolhat a padjára, nem dicsérhetem és nem nevelhetem a jóra, nem kaphatok tőle reggeli köszöntő ölelést, nem fut velem szembe a folyosón, hogy majd elüt, nem sorakozik az udvaron, nem hallom a gyerekzsivajt a szünetekben, nem látom a dolgozat írás alatt az izgalmat a szemében, nem érzem a diákság szagát a tantermekben, nem megyünk a tanáriba kibeszélni magunkból a feszültséget, vagy megosztani a tanítvánnyal elért eredményt, akkor mi értelme? Nekünk csak veletek együtt jó! Hiányoztok! A mielőbbi viszont látásra! Hogy újra élet zengje be az iskolát!